Légszennyezés és tüdőrák Európában: mit mutatnak a jelenlegi bizonyítékok

2026 áprilisában a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) és a George Institute for Global Health közzétette a „Clean Air in Cancer Control: An Overview of the Evidence” című jelentést, amely a légszennyezés és a rák közötti összefüggésekről szóló eddigi legátfogóbb áttekintés. A 42 szisztematikus áttekintésen és metaanalízisen alapuló eredmények megdöbbentőek.

A tüdőrák elleni küzdelem területén dolgozók számára az eredmények egy része megerősíti azt, amire a tudomány már évek óta rámutat. Más eredmények pedig sürgős figyelmet igényelnek az európai és az Európán kívüli döntéshozóktól.

A jelentés megállapításai

A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) már 2013-ban az 1. csoportba sorolta a kültéri levegőszennyezést, mint rákkeltő anyagot. Ez a besorolás soha nem volt kétséges. Ez az új jelentés pedig a jelenség mértékét és kiterjedését világítja meg.

Világszerte évente több mint 434 000 tüdőrákos esetet tulajdonítanak a légszennyezésnek. A finom részecskéknek – a PM2,5-nek – való hosszú távú kitettség 11%-kal növeli az egyén rák kialakulásának általános kockázatát, és 12%-kal emeli a rák miatti halálozás kockázatát. A bizonyítékok pedig már nem csupán a tüdőre korlátozódnak: a légszennyezés számos rákfajtánál megnövekedett kockázattal jár.

Ezek nem elhanyagolható eredmények. Hatalmas mértékű, megelőzhető terhet jelentenek.

Az európai egyenlőtlenségekről szóló történet

Európában az elmúlt évtizedekben javult az általános levegőminőség, és ezt érdemes elismerni. Az EU-ban a PM2,5-nek tulajdonítható halálesetek száma 2005 és 2022 között 45%-kal csökkent. Az előrelépés azonban nem oszlik meg egyenlően, és a különbség inkább növekszik, mint csökken.

A kelet- és délkelet-európai országok viselik a kontinensen a légszennyezésből eredő legnagyobb egészségügyi terhet. Kelet-Európa egyes részein a PM2,5-szint többszöröse a nyugati értékeknek. Bosznia-Hercegovinában 2022-ben 32 µg/m³-es medián PM2,5-értéket regisztráltak. Szerbiában 23 µg/m³-t mértek. Ezzel szemben Izlandon 3 µg/m³, Finnországban és Svédországban pedig egyaránt 5 µg/m³ volt a mért érték.

Az EU 2024-ben elfogadott, felülvizsgált levegőminőségi irányelve 2030-ra 10 µg/m³-es új határértéket határoz meg a PM2,5-re vonatkozóan – ezt a szabványt Kelet-Európa nagy része jelenleg jelentősen túllépi.

Ezeken a régiókon élő tüdőrákos betegek számára ez egy szélesebb körű, egymást erősítő hátrányok sorozatának része: nagyobb mértékű szennyezésnek való kitettség, a szakorvosi ellátáshoz való korlátozottabb hozzáférés, alacsonyabb molekuláris vizsgálati arányok, valamint a diagnózis felállításában jelentkező nagyobb késedelmek. A levegőminőség terén fennálló egyenlőtlenség egyben a rákos megbetegedések terén tapasztalható egyenlőtlenséget is jelenti.

Miért éppen a tüdőrák esetében fontos ez?

A tüdőrák továbbra is a rákos halálozás vezető oka Európában. Ugyanakkor ez az a rákfajta, amely a legközvetlenebbül és legegyértelműbben kapcsolódik a légszennyezettségnek való kitettséghez. Azoknál az embereknél, akik soha nem dohányoztak (és akik a diagnosztizáltak egyre növekvő hányadát teszik ki), a légszennyezettség az egyik legjelentősebb ismert kockázati tényező.

Az UICC jelentése rámutat arra, hogy a tüdőrák nem csupán az egyéni viselkedésből fakadó betegség. Ugyanakkor a környezet, a politikai kudarcok és a rendszerszintű egyenlőtlenségek következménye is. Ha másként állítjuk be a kérdést, azzal rosszat teszünk a betegeknek és a leginkább veszélyeztetett közösségeknek.

Mi kell történnie

A felülvizsgált uniós levegőminőségi irányelv jogi keretet teremt a változáshoz. A jogszabályok azonban csak akkor érnek el eredményt, ha azokat végrehajtják, nyomon követik és betartatják – és ha a leginkább érintett közösségeknek beleszólásuk van abba, hogy ez hogyan történjen.

A Lung Cancer Europe szervezetnél úgy véljük, hogy a tüdőrákban szenvedő embereknek és a legnagyobb kockázatnak kitett személyeknek részt kell venniük a levegőminőségi politika kialakításáról szóló párbeszédben. A tudományos bizonyítékok ma már egyértelműek. A kérdés a politikai akarat.

Üdvözöljük az UICC jelentését, és sürgetjük az európai döntéshozókat – különösen azokban a régiókban, ahol a kitettség továbbra is a legmagasabb – hogy a levegőminőséget ne különálló kérdésként, hanem a tüdőrák problémájának részeként kezeljék.