A vérvizsgálat öt évvel korábban jelzi a tüdőrákot: mit jelent a „Cell” folyóiratban megjelent új kutatás
Egy gyulladt alveolus belső felületének művészi ábrázolása, amely a tüdőrák kockázatával összefüggő sejtkárosodást mutatja be. Kép: © Michael Schwimmer és Jeroen Claus, Phospho Biomedical Animation, Európai Kutatási Tanács.
2026. június 4-én a Francis Crick Intézet és a University College London kutatói a Cell című folyóiratban tettek közzé egy tanulmányt, amely jelentős figyelmet keltett a tudományos és orvosi közösségben.
A Charles Swanton professzor és munkatársai által vezetett tanulmány 14 olyan fehérjét azonosított a vérplazmában, amelyek együttesen már több mint öt évvel a diagnózis felállítása előtt előre jelzik, hogy egy adott személynél kialakulhat-e tüdőrák.
A kutatást a Cancer Research UK és az Európai Kutatási Tanács finanszírozta, és az eredményeket nyolc független adatkészlet alapján validálták az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Izlandról, Kínából és Tajvanról, amelyek összesen több mint 2 000 tüdőrákos esetet és több mint 53 000 kontrollszemélyt foglaltak magukban.
Ez egy jelentős előrelépés. Íme, mire jutott a kutatás, és miért fontos ez.
Mit tettek a kutatók
A kutatócsoport gépi tanulási módszerek segítségével elemezte a UK Biobank nevű nagyszabású népességi vizsgálatban részt vevő közel 48 000 ember vérfehérje-adatait. Megvizsgálták, hogy mely fehérjék – amelyek szintjét egyetlen kiindulási időpontban mérték – álltak összefüggésben a későbbi tüdőrák-diagnózissal. A vizsgált 2 923 fehérje közül 14-et azonosítottak, amelyek az életkorra, a dohányzási előzményekre és a tüdőbetegségekre vonatkozó információkkal kombinálva nagyobb pontossággal jelezték előre a jövőbeli tüdőrákot, mint a meglévő kockázati modellek.
A 14 fehérje között szerepelnek a gyulladással, a tüdő immunaktivitásával, valamint az alveoláris sejtek – azaz azoknak a mikroszkopikus légzsákocskáknak, ahol a gázcsere zajlik – biológiájához kapcsolódó markerek. A jelzőcsoportot több ország adatállományaiban is validálták, és – ami különösen fontos – egy tajvani kohorszban, ahol a résztvevők több mint 93%-a soha nem dohányzott, összefüggésbe hozták a későbbi tüdőrák kialakulásával.
Mit is észlelnek valójában?
Ennek a kutatásnak az egyik legfontosabb szempontja az, hogy mit tükröz a jellegzetes vonás.
Úgy tűnik, hogy ezek a fehérjék nem daganatból származnak. Inkább a rák kialakulását megelőző, megváltozott gyulladásos állapotot tükrözik a tüdőben. Ne annyira a betegség kimutatásaként tekintsünk rá, hanem inkább a tüdőben fennálló olyan állapotok felismeréseként, amelyek növelik a rák kialakulásának valószínűségét.
A kutatók megállapították, hogy ezt az állapotot fokozza a levegőben lévő részecskeszennyezés, az EGFR-mutációkat hordozó mutáns tüdősejtek jelenléte, valamint egy interleukin-1 béta (IL-1béta) nevű specifikus gyulladásos jel. Mindhárom tényezőről ismert, hogy hozzájárul a tüdőrák kockázatához, különösen azoknál az embereknél, akik soha nem dohányoztak.
A Nature folyóiratban 2026 áprilisában megjelent, ehhez kapcsolódó áttekintő cikk segít ezt a kontextusba helyezni. Leírja, hogy a tüdőrákot kiváltó mutációk többsége már eleve rejtve jelen van a normális tüdőszövetben. A mutáns sejteket nem pusztán a mutáció maga, hanem további tényezők – köztük olyan környezeti hatások, mint a légszennyezés – késztetik rákosodásra, amelyek elősegítik ezeknek a sejteknek a szaporodását. A Cell folyóiratban megjelent cikk e biológiai folyamat klinikai alkalmazásaként értelmezhető: egy módszer arra, hogy egy egyszerű vérvizsgálattal kimutassák ezt a szaporodást elősegítő folyamatot.
A megelőzéssel kapcsolatos megállapítás
A kutatás talán legjelentősebb része a CANTOS-vizsgálat újbóli elemzése, amely egy nagyszabású kardiovaszkuláris megelőzési vizsgálat volt, és amelyben az IL-1-béta-t gátló canakinumab nevű gyógyszert tesztelték. A CANTOS-vizsgálat egy korábbi elemzése feltáró jellegű eredményként kimutatta, hogy a canakinumab csökkentette a tüdőrák előfordulását, de a hatás a vizsgálat teljes populációjában mérsékelt volt.
Az új kutatás megállapította, hogy amikor a résztvevőket a kiindulási 14-fehérje-pontszámuk alapján csoportokba osztották, a kép jelentősen megváltozott. A magas kiindulási pontszámmal rendelkezők körében a kanakinumab közel felére csökkentette a tüdőrák kockázatát. Az alacsony pontszámmal rendelkezők körében viszont nem volt észlelhető jelentős hatás.
Az egy tüdőrákos megbetegedés megelőzéséhez szükséges kezelendő betegek száma az alacsony szignatúrájú csoportban mért több mint 1 500-ről a magas szignatúrájú csoportban 55-re csökkent. Ezzel a mutató olyan tartományba kerül, amely összehasonlítható a már bevált kardiovaszkuláris megelőzési stratégiákkal, például a sztatinokkal.
Ez azért fontos, mert arra utal, hogy a profil nem csupán a kockázatot jelzi. Segítségével a megfelelő időben kiválaszthatók azok a személyek, akiknek egy adott megelőző beavatkozásra szükségük van.
Miért fontos ez az Európában tüdőrákban szenvedő emberek számára?
A tüdőrák továbbra is a rákos halálozás vezető oka Európában, évente 484 000 új esetet diagnosztizálnak. Túl sok embert diagnosztizálnak még mindig késői stádiumban, amikor a kezelési lehetőségek korlátozottabbak, és a kimenetel kedvezőtlenebb.
A 2026–2030-as Európai Tüdőrák-charta elkötelezi magát amellett, hogy minden tüdőrákban szenvedő személy időben hozzáférhessen a tudományos bizonyítékokon alapuló korai felismeréshez és szűréshez, pontos és időszerű diagnózishoz – beleértve a biomarkervizsgálatokat is –, valamint hogy a földrajzi elhelyezkedéstől és a dohányzási előzményektől függetlenül mindenki egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen az ellátáshoz.
Ez a kutatás mindhárom kötelezettségvállalás szempontjából releváns.
Az Európában jelenleg működő tüdőrák-szűrőprogramok kizárólag egy bizonyos életkort meghaladó, jelentős dohányzási múlttal rendelkező személyekre korlátozódnak. Az EU 27 tagállama közül mindössze hét vezetett be vagy tesztel jelenleg aktívan tüdőrák-szűrőprogramokat. Azok, akik soha nem dohányoztak, valamint azok, akiknél a kockázatot nem a dohányzás, hanem a légszennyezés vagy genetikai tényezők okozzák, nagyrészt kimaradnak a strukturált kockázatfelismerésből.
Egy olyan vér alapú jelző, amely soha nem dohányzóknál is működik, évekkel előre felismeri a kockázatot, és összekapcsolható egy lehetséges megelőzési stratégiával, egy egészen másfajta eszközt jelent. Ez nem helyettesíti a CT-szűrést. De kiterjesztheti a kockázatfelismerést azokra az emberekre is, akik jelenleg nem felelnek meg a meglévő kritériumoknak.
Ez egyúttal közvetlenül rávilágít arra is, amit Debra Montague, a Lung Cancer Europe elnöke az idei éves jelentésében megjegyezett: az áttörések csak akkor számítanak, ha az emberek hozzáférhetnek hozzájuk. A megelőzés tudománya már évek óta fejlődik. Ez a kutatás pedig most kezdi gyakorlati alkalmazhatóvá tenni azt.
Mi történik ezután?
A kutatók egyértelműen kijelentik, hogy ez a vizsgálat még nem alkalmas arra, hogy holnap már klinikai gyakorlatban alkalmazzák. A tanulmány nagyrészt retrospektív jellegű volt. A kohorszok közötti abszolút fehérje-mennyiség meghatározása továbbra is kihívást jelent. Prospektív vizsgálatokra lesz szükség sorozatos mintavétellel ahhoz, hogy meghatározhatóak legyenek a gyakorlatban alkalmazható küszöbértékek, és kiderüljön, mely populációk részesülnének a legnagyobb előnyben.
De az irány egyértelmű. A tüdőrák esetében eddig hiányzott az, ami a kardiovaszkuláris orvostudományban már régóta rendelkezésre áll: egy megbízható, a vérben jelen lévő kockázati marker, mint például az LDL-koleszterin, amely iránymutatást adhat a magas kockázatú egyének megelőző kezeléséhez. Ez a kutatás jelentős lépést jelent e cél felé.
A Lung Cancer Europe továbbra is figyelemmel kíséri ezt a kutatást, és gondoskodik arról, hogy az európai tüdőrákos betegek szempontjai is szerepet kapjanak a vita során, ahogyan az a jövőben alakul.