Melegebb nyarak, szennyezettebb levegő: hőhullámok és tüdőrák Európában
Mivel ezt a cikket 2026 júniusában írjuk, Dél-Európa nagy része 40 °C-hoz közeli hőmérsékletre készül, alig néhány héttel azután, hogy egy halálos kimenetelű kora nyári hőhullám söpört végig a kontinensen. Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában és Olaszországban ismét hőhullámra vonatkozó figyelmeztetések vannak érvényben, és az éjszakák is olyan melegek, hogy alig nyújtanak enyhülést.
A rendkívüli hőség önmagában is veszélyes. De ez nem csupán a kényelem kérdése, sőt, nem is csak a hőguta veszélye. A forróbb nyarak a levegőt is megváltoztatják, amit belélegzünk, és ez közvetlen hatással van a tüdő egészségére és a tüdőrákra.
Miért jönnek egymás után Európa hőhullámai?
Az ilyen mértékű hőhullámok már nem számítanak ritka jelenségnek. Ahogy az üvegházhatású gázok felmelegítik a bolygót, a rendkívüli hőség időszakai egyre korábban jelentkeznek, hosszabb ideig tartanak és egyre magasabb hőmérsékleteket érnek el. Ami egykor kivételesnek tűnt, az az európai nyár szokásos jelenségévé válik.
Ez a tendencia rejtett terhet ró a tüdőre, mivel a hőség és a légszennyezés kéz a kézben járnak.
Hogyan rontja a hő a levegő minőségét, amit belélegzünk
Forró, szélcsendes, napos napokon a közlekedési kipufogógázok és az ipari kibocsátások a napfény hatására reakcióba lépnek, és így keletkezik a talajközeli ózon, amely a nyári szmog fő összetevője. Minél melegebb és naposabb az idő, annál több ózon halmozódik fel.
A hőség szárazságot is okoz, a szárazság pedig táplálja a bozóttüzeket. Ezek a tüzek a levegőt PM2,5 néven ismert finom részecskés szennyezéssel töltik meg, amely a tűz helyszínétől jóval távolabbra is eljuthat.
Az ózon és a részecskeszennyezés egyaránt megnehezíti a légzést. Köhögést, légszomjat és asztmás rohamokat válthatnak ki, megterhelik a szívet, és súlyosbíthatják a már fennálló tüdőbetegségeket. A tüdőrákban szenvedő emberek számára a rossz levegőminőségű napok különösen nehéznek bizonyulhatnak.
A tüdőrákkal való összefüggés
Ez az összefüggés mélyebb, mint a rossz levegőminőségű napokon jelentkező tünetek. A kültéri légszennyezést 2013 óta ismerik el rákok egyik kiváltó okaként, amikor is a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) az 1. csoportba sorolta, ugyanabba a kategóriába, mint a dohányt.
2026 áprilisában a Nemzetközi Rákellenes Unió (Union for International Cancer Control) és a George Institute for Global Health által készített átfogó áttekintés felvázolta a jelenség mértékét. A 42 szisztematikus áttekintésre és metaanalízisre támaszkodó tanulmány szerint világszerte évente több mint 434 000 tüdőrákos esetet lehet a légszennyezésnek tulajdonítani, és megállapította, hogy a PM2,5-nek való hosszú távú kitettség körülbelül egytizeddel növeli az egyén általános rákos megbetegedési kockázatát. A légszennyezés a nőknél a megelőzhető tüdőrákos esetek becslések szerint 27,5%-áért, a férfiaknál pedig 15,8%-áért felelős.
Ez kulcsfontosságú szerepet játszik a tüdőrák előfordulásának növekedésében azoknál is, akik soha nem dohányoztak, és akik a diagnosztizáltak egyre nagyobb hányadát teszik ki. Számukra a levegőszennyezés az egyik legjelentősebb ismert kockázati tényező. A tüdőrák nem csupán az egyéni viselkedésből fakadó betegség. Ugyanakkor a környezet és a politika által is befolyásolt betegség.
A bizonyítékok teljes körét korábbi cikkünkben, „Légszennyezés és tüdőrák Európában: mit mutatnak a jelenlegi bizonyítékok” című írásunkban ismertettük.
Egy európai egyenlőtlenségről szóló történet
Európa-szerte javult a levegőminőség az elmúlt évtizedekben, és ez a fejlődés kétségtelen. Az EU-ban a finom részecskékhez kapcsolódó halálesetek száma 2005 és 2022 között csaknem felére csökkent.
A javulás azonban nem oszlik meg egyenletesen. Kelet- és Délkelet-Európa viseli messze a legnagyobb terhet: egyes régiókban a szennyezettségi szint többszöröse is lehet az északi, legtisztább területekén mért értékeknek. Az, hogy valaki hol él, befolyásolhatja a szennyezésnek való kitettségét, és ezzel együtt a kockázatát is.
Ez a különbség ritkán áll egyedül. Ugyanezeken a régiókban gyakran korlátozottabb a hozzáférés a szakorvosi ellátáshoz, alacsonyabb a molekuláris vizsgálatok aránya, és hosszabb a diagnózis felállításáig eltelő idő. A levegőminőség terén fennálló egyenlőtlenség egyben a rákos megbetegedések terén tapasztalható egyenlőtlenséget is jelenti.
Mi kell történnie
Európában már megvan a változáshoz szükséges keretrendszer. A 2024-ben elfogadott, felülvizsgált levegőminőségi irányelv közelebb hozza az uniós szabványokat az Egészségügyi Világszervezet iránymutatásaihoz, és a finom részecskékre vonatkozóan 10 mikrogramm/köbméter határértéket határoz meg, amelyet 2030-ig kell teljesíteni. A kontinens nagy részén ez az érték még mindig túllépve van.
Egy törvény csak akkor ér el eredményt, ha végrehajtják, nyomon követik és betartatják, és ha a leginkább veszélyeztetett közösségeknek beleszólásuk van abba, hogy ez hogyan történjen. Mivel a hőhullámok az európai nyarak állandó részévé válnak, az éghajlatváltozás elleni fellépés és a tiszta levegő nem különálló kérdések a tüdőrák problémájától. Ugyanazon küzdelem részei.
Ez egy szélesebb körű változás része. A Nemzetközi Rákellenes Unió 2028-ig szóló stratégiájában a tüdőrákot, a dohányzás visszaszorítását és a légszennyezést egyetlen, egymással összefüggő prioritásként kezeli, és a tudományos bizonyítékok áttekintése arra szólít fel, hogy a levegőminőségi célértékeket építsék be a nemzeti rákellenes tervekbe, és azokat az Egészségügyi Világszervezet iránymutatásainak megfelelően hajtsák végre. A tiszta levegő már nem különálló kérdés a tüdőrák elleni küzdelemtől. Hanem annak szerves része.
A Lung Cancer Europe szervezetnél úgy véljük, hogy a tüdőrákban szenvedő embereknek és a legnagyobb kockázatnak kitett személyeknek is helyük van az európai levegőminőségről szóló vitában. A tények már nem kétségesek. Most már csak az akarat hiányzik, hogy cselekedjünk.