Hogyan fedezik fel és távolítják el az orvosok a kis tüdőcsomókat?

Egyre gyakrabban fedeznek fel apró tüdőcsomókat

A tüdőrák-szűrés kiterjedésével és a CT-vizsgálatok folyamatos fejlődésével az orvosok egyre több apró tüdőcsomót észlelnek. Sok ilyen csomót szűrőprogramok keretében fedeznek fel, míg másokat véletlenszerűen, más okból elvégzett vizsgálatok során fedeznek fel.

Ezeknek a csomóknak a többsége nem rákos. Lehet, hogy korábbi fertőzések, gyulladások vagy más jóindulatú elváltozások nyomai. Más csomók azonban korai stádiumú tüdőrákot jelezhetnek, amely esetben az időben megkezdett kezelés nyújtja a legjobb esélyt a gyógyulásra.

A klinikusok számára a kihívás nem csupán ezeknek a csomóknak a felismerésében rejlik, hanem abban is, hogy eldöntsék, melyek esetében szükséges beavatkozás, és hogyan lehet azokat a leghatékonyabban kezelni.

Nem minden tüdőcsomót kell eltávolítani. A döntés több tényezőtől függ, többek között a csomó méretétől és megjelenésétől, attól, hogy változik-e az idő múlásával, a beteg általános egészségi állapotától, valamint a rák kialakulásának valószínűségétől.

Ha műtétet javasolnak, a cél gyakran az, hogy a gyanús területet eltávolítsák, miközben a lehető legtöbb egészséges tüdőszövetet megőrzik.

Ez egyre nagyobb jelentőségre tett szert azoknak a mérföldkőnek számító klinikai vizsgálatoknak köszönhetően, amelyek kimutatták, hogy gondosan kiválasztott, nagyon korai stádiumú nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek esetében a szublobáris reszekció – például a szegmentektómia vagy az ékreszekció – a teljes tüdőlebeny eltávolításához hasonló eredményeket érhet el. Ezek a vizsgálatok hozzájárultak a kis, perifériás daganatok sebészi kezelésének gyakorlatában bekövetkezett változásokhoz.

Az a kihívás, amit a legtöbb ember soha nem vesz észre

Bár egy tüdőcsomó a CT-felvételen jól látható lehet, a minimálisan invazív műtét során nem mindig egyszerű pontosan ugyanazt az elváltozást megtalálni.

Számos korai stádiumú tüdőrák ma már csupán néhány milliméter nagyságú. Ezek a daganatok a tüdő mélyén helyezkedhetnek el, és videó-asszisztált vagy robotizált műtét során nem mindig láthatók vagy tapinthatók.

Ugyanakkor a sebészeknek a csomó körül elegendő mennyiségű egészséges szövetet kell eltávolítaniuk ahhoz, hogy tiszta műtéti margót érjenek el, miközben el kell kerülniük az egészséges tüdő felesleges eltávolítását.

Ezen apró elváltozások pontos lokalizálása ezért egyre fontosabb szerepet játszik a modern mellkassebészetben.

Hogyan működik manapság a lokalizáció?

Ennek a kihívásnak a leküzdése érdekében számos kórház a műtét előtt külön lokalizációs eljárást hajt végre.

Ezt általában a CT-osztályon végzik el, ahol a radiológus CT-vezérlés segítségével egy kis jelzőt – például egy kampós drótot vagy kontrasztanyagot – helyez el a tüdőcsomó közelében.

Ezt követően a beteget a műtőbe szállítják a műtétre.

Ez a módszer jól bevált és rendkívül hatékony, ugyanakkor a kezelési folyamatot szakaszosabbá teszi. További beavatkozást igényel, a betegeket további CT-vizsgálatnak teszi ki, és kellemetlenséget okozhat számukra a műtétre való várakozás ideje alatt. Mivel a műtét előtt szúrással nyílnak meg a tüdőt, olyan szövődmények is előfordulhatnak, mint például a pneumothorax.

A kutatók ezért azt vizsgálják, hogy lehetséges-e ezt a lépést egyszerűsíteni anélkül, hogy ez a művelet hatékonyságát csökkentené.

Lehet, hogy a kiterjesztett valóság jelenthetne alternatívát?

A JAMA Surgery folyóiratban megjelent új, randomizált klinikai vizsgálat azt vizsgálta, hogy a kiterjesztett valóság (AR) helyettesítheti-e a hagyományos CT-vezérelt lokalizációt azoknál a betegeknél, akiknél CT-vizsgálat során korai stádiumú tüdőrákra utaló gyanús tüdőcsomókat észleltek, és akik ennek miatt műtétre kerülnek.

Ahelyett, hogy a műtét előtt a radiológiai osztályon végezték volna el a lokalizációt, a kutatók a beteg általános érzéstelenítése után a műtőben egy kiterjesztett valóság (AR) által vezérelt rendszert alkalmaztak.

A beteg CT-felvétele alapján létrehozott háromdimenziós digitális modell segítségével a sebészek eljutottak a megfelelő helyre, majd ugyanazon altatás alatt azonnal megkezdték a torakoszkópos műtétet.

Az elképzelés nem az volt, hogy magát a műveletet megváltoztassuk, hanem hogy leegyszerűsítsük az ahhoz vezető összes lépést.

Mire jutott a tanulmány?

A vizsgálatban 270 résztvevő vett részt, akiket Kína öt kórházában kezeltek.

A kutatók megállapították, hogy az AR-vezérelt lokalizációval az esetek 98,5%-ában sikerült elvégezni a szublobáris reszekciót, szemben a hagyományos CT-vezérelt lokalizációval elért 99,3%-kal, ami megfelel a tanulmány előre meghatározott nem-alacsonyabb hatékonysági kritériumának. Más szavakkal: az új módszer ugyanolyan hatékonyan segítette a sebészeket a célcsomó sikeres eltávolításában.

Emellett számos fontos gyakorlati különbség is volt.

A hagyományos módszerhez képest az AR-vezérelt lokalizáció a következőket eredményezte:

• alacsonyabb sugárterhelés

• alacsonyabb műtét előtti fájdalomértékek

• rövidebb lokalizációs eljárások

• a lokalizáció és a műtét közötti időtartam jelentősen rövidebb.

A műtét előtt hagyományos CT-vezérelt lokalizáción átesett betegek közel 30%-ánál alakult ki pneumothorax, míg az AR-vezérelt lokalizációval kapcsolatban nem jelentettek klinikailag jelentős szövődményeket.

Miért fontos ez?

A tanulmány nem változtat azon, hogy kinek kell műtétet végezni, és nem vezet be új kezelési módszert a tüdőrák ellen sem.

Ehelyett egy már kialakult sebészeti protokoll egy részének fejlesztésére összpontosít.

Mivel a szűrőprogramok egyre több nagyon apró tüdőcsomót tárnak fel, a mellkassebészek minden eddiginél több tüdőmegtartó műtétet végeznek. Ezért a pontos lokalizálás egyre nagyobb jelentőségre tesz szert.

A kísérő szerkesztői cikk szerint a tanulmány valódi jelentősége a betegek általános élményének javításában rejlik. Azzal, hogy a helymeghatározást és a műtétet egyetlen beavatkozás keretében egyesíti, ez a megközelítés csökkentheti a kellemetlenségeket, egyszerűsítheti a kórházi munkafolyamatokat, és elkerülheti a műtét előtti osztályok közötti betegáthelyezéssel járó logisztikai kihívások egy részét.

A jövőre tekintve

Az eredmények biztatóak, de óvatosan kell értelmezni őket.

Ez egy jól megtervezett, randomizált klinikai vizsgálat volt, amelyet Kínában öt központban végeztek. További kutatásokra lesz szükség annak megállapításához, hogy ez a megközelítés milyen mértékben alkalmazható más egészségügyi rendszerekben, hogyan teljesít a rutin klinikai gyakorlatban, valamint hogy hasonló előnyöket nyújt-e különböző sebészi csapatok és betegcsoportok esetében.

Ennek ellenére a tanulmány egy fontos szempontra hívja fel a figyelmet.

A tüdőrák-kezelés terén az innováció nem korlátozódik az új gyógyszerekre vagy a szűrőprogramokra. Néha a már meglévő kezeléseket támogató folyamatok fejlesztéséből is származik. Mivel egyre több tüdőrákot diagnosztizálnak korai stádiumban, azok az újítások, amelyek a műtéti beavatkozásokat pontosabbá, hatékonyabbá és kevésbé megterhelővé teszik, jelentős változást hozhatnak azok életében, akiknek szükségük van rá.

Fő források

Song Z, Wang Z, Yao H és munkatársai. Egyszeri, kiterjesztett valóság által irányított lokalizáció gyanított korai stádiumú tüdőrák reszekciójához: randomizált klinikai vizsgálat. JAMA Surgery. https://jamanetwork.com/journals/jamasurgery/fullarticle/2851476

Sihag S. Kiterjesztett valóság, mellkassebészet és a betegek élményének javítása. JAMA Surgery. https://jamanetwork.com/journals/jamasurgery/article-abstract/2851481

MacMahon H, Naidich DP, Goo JM és munkatársai. Irányelvek a CT-felvételeken véletlenül észlelt tüdőcsomók kezelésére: a Fleischner Society 2017-es kiadása. Radiology. https://pubs.rsna.org/doi/10.1148/radiol.2017161659

Amerikai Tüdőgyógyászati Társaság. Mi az a tüdőcsomó? https://www.thoracic.org/patients/patient-resources/resources/lung-nodules-online.pdf

Altorki NK, Wang X, Wigle D, et al. Lobáris vagy szublobáris reszekció perifériás IA stádiumú nem kissejtes tüdőrák esetén. New England Journal of Medicine. https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa2212083

Saji H, Okada M, Tsuboi M, et al. Szegmentektómia kontra lobektómia kis méretű, perifériás, nem kissejtes tüdőrák esetén (JCOG0802/WJOG4607L). The Lancet. https://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(22)01439-6/fulltext

ESMO klinikai gyakorlati irányelv. Korai és lokálisan előrehaladott, nem áttétes nem kissejtes tüdőrák. https://www.esmo.org/guidelines/lung-and-chest-tumours/early-and-locally-advanced-non-metastatic-non-small-cell-lung-cancer

D'Amico TA, Casiraghi M, et al. Korai stádiumú nem kissejtes tüdőrák szublobáris reszekciója. Video-Assisted Thoracic Surgery. https://vats.amegroups.org/article/view/12984/html

Xu S, et al. Kiterjesztett valóságú navigáció pulmonalis csomók lokalizálásához: megvalósíthatósági tanulmány. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8674605/

További olvasnivaló a Lung Cancer Europe oldaláról:

Németország április 1-jétől elindítja a tüdőrák-szűrőprogramot

A biomarkerekkel kapcsolatos kutatások soha nem látott ütemben haladnak előre. Európa lépést tart-e velük?

Korai megjelenésű tüdőrák: miért diagnosztizálnak egyre több fiatal felnőttet?

Tüdőrák és a szív egészsége: a kölcsönös összefüggés megértése