Egy tanulmány szerint a szélesebb körű biomarkervizsgálatok összefüggésbe hozhatók a tüdőrákos betegek hosszabb túlélésével

Szerző: Lung Cancer Europe
Közzététel: 2026. november 13. Utolsó frissítés: 2026. november 13.

A biomarkervizsgálat a tüdődaganatban található DNS-t elemzi annak megállapítására, hogy – ha van ilyen – melyik mutáció áll a daganat kialakulásának hátterében. Az eredmény alapján dől el, hogy az érintett személy számára felajánlható-e az adott mutációra szabott célzott kezelés a puszta kemoterápia helyett. Az ebben a hónapban közzétett új bizonyítékok tovább élesítik az európai tüdőrákkezelés terén régóta felmerülő kérdést: vajon a sok mutációra kiterjedő, egyszerre végzett széles körű vizsgálat – szemben az egy-két mutációra korlátozódó vizsgálattal – valóban javítja-e a kezelési eredményeket, és Európában kik férhetnek hozzá ehhez a szélesebb körű vizsgálathoz.

Ez a cikk bemutatja, mely mutációk állnak a nem kissejtes tüdőrák kialakulásának hátterében, mit mutatnak a legfrissebb túlélési adatok, valamint hogy milyen mértékben eltér még mindig a vizsgálatokhoz való hozzáférés az egyes európai országok között.

Főbb pontok

Egy laboratóriumi köpenyt és védőszemüveget viselő tudós, aki címkézett mintacsöveket kezel tüdőrák-biomarkerek vizsgálata céljából
  • A biomarkervizsgálat azonosítja a daganatot kiváltó mutációt – például az EGFR, ALK, ROS1, KRAS G12C, MET, RET vagy BRAF mutációt –, így a kezelés ehhez igazítható.

  • A JNCCN-ben 2026. november 12-én megjelent új tanulmány megállapította, hogy az első vonalbeli kezelés előtt elvégzett széles körű genomszekvenálás szignifikánsan hosszabb medián teljes túléléssel (16 hónap szemben 14 hónappal; korrigált kockázati arány 0,91), valamint a progressziómentes túlélés (6,4 hónap szemben 6,0 hónappal) esetében az előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban, egy több mint 35 000 beteget felölelő, valós körülmények között végzett amerikai vizsgálatban.

  • Az EGFR, az ALK és a ROS1 vizsgálati aránya számos európai országban magas, de az újabb biomarkerek – például a RET, a BRAF és a KRAS G12C – vizsgálata jelentősen elmarad ettől.

  • A célzott kezelések elérhetősége országonként eltérő, még akkor is, ha a mutációt megbízhatóan kimutatták.

  • A Lung Cancer Europe „Access to Treatment Atlas ” című kiadványa országonként követi nyomon ezeket a hiányosságokat.

Mely mutációk okozzák a tüdőrákot?

A nem kissejtes tüdőrák az összes tüdőrákos eset mintegy 85%-át teszi ki, és a betegek többségénél a diagnózist akkor állapítják meg, amikor a betegség már áttétet képezett (de Jager et al., 2024). Ezen rákos megbetegedések egyre nagyobb hányadát egyetlen, azonosítható mutáció okozza, és mindegyik esetében már létezik – vagy hamarosan rendelkezésre áll – saját célzott kezelés.

Biomarker A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) hozzávetőleges előfordulási gyakorisága (Európa) Forrás
EGFR12–15%de Jager és társai, 2024
KRAS (minden altípus)26–41%, beleértve a KRAS G12C-t is, amelynek aránya 12–17%de Jager és társai, 2024
ALK2–5%de Jager és társai, 2024
BRAF2–4%de Jager és társai, 2024
A MET gén 14. exonjának kihagyása1–3%de Jager és társai, 2024
RET1–3%de Jager és társai, 2024
ROS1világszerte körülbelül 1–2%Fois és társai, 2021

A KRAS G12C-t külön érdemes megemlíteni. Évekig a KRAS-mutációkat összességükben gyógyszerrel nem kezelhetőnek tartották, ezért a szűrésüknek alig volt gyakorlati haszna. A KRAS G12C-gátlók megváltoztatták ezt a helyzetet, és ennek az altípusnak ma már számos országban saját célzott kezelési útvonala van, ezért is követik nyomon a KRAS-tól elkülönítve.

A Lung Cancer Europe a kezelési gyakorlat változásával összefüggésben számos egyedi biomarkert is tárgyalt, ideértve a RET-fúziós pozitív tüdőrákot, valamint azokat az európai hozzáférési kérdéseket, amelyeket egy új ROS1-gátló 2026-os amerikai jóváhagyása vetett fel.

Átfogó genomszekvenálás szemben az egyes gének egyenkénti vizsgálatával

A biomarkerek vizsgálatának két fő megközelítése létezik. Az egygénes vagy szekvenciális vizsgálat egyszerre csak egy mutációt ellenőriz, gyakran a leggyakoribb mutációkkal kezdve, és abbahagyja a vizsgálatot, amint pozitív eredményt kap. A széles körű genomszekvenálás – amelyet néha átfogó genomprofilozásnak vagy új generációs szekvenálásnak is neveznek – egy futtatás során egy mintából több tucat vagy akár több száz gént elemzi.

A szekvenciális vizsgálat összességében hosszabb időt vehet igénybe, ha több gént is egyenként kell kizárni, és fennáll annak a kockázata, hogy egy ritkább mutációt elmulasztanak, ha a vizsgálatot idő előtt leállítják. A széles körű szekvenálás során egy tumormintából egyszerre vizsgálnak meg minden klinikailag releváns tényezőt, ami leginkább azoknál a mutációknál számít, amelyek egyenként ritkák, de összességükben már a tüdőrákok jelentős hányadát teszik ki.

Javítja-e a túlélési esélyeket a kiterjedtebb szűrés? A JNCCN legújabb bizonyítékai

A Journal of the National Comprehensive Cancer Network 2026. novemberi számában megjelent tanulmány valós körülmények között gyűjtött adatokkal támasztja alá ezt a kérdést. A tanulmányt Patricia Mae G. Santos és társszerzője, Ravi B. Parikh vezette az Emory Egyetem Orvostudományi Karán és a Winship Rákintézetben; a kutatás a Flatiron Health Research Database adatbázis segítségével több mint 35 000 olyan beteget követett nyomon, akiket 2016 és 2022 között előrehaladott nem kissejtes tüdőrák miatt kezeltek az Egyesült Államok közösségi és egyetemi rendelőiben.

Azoknál a betegeknél, akik az első vonalbeli terápia megkezdése előtt széles körű genomszekvenáláson vettek részt – azaz olyan vizsgálaton, amely több tucat vagy akár több száz gént fedett le –, a teljes túlélés mediánja hosszabb volt, mint azoknál, akiknél csak egy vagy két génre korlátozódott a vizsgálat: 16 hónap szemben 14 hónappal (korrigált kockázati arány 0,91, 95%-os konfidencia-intervallum: 0,86–0,95). A progressziómentes túlélés is hosszabb volt: 6,4 hónap szemben 6,0 hónappal (korrigált kockázati arány 0,96, 95%-os konfidencia-intervallum 0,92–1,00). A széles körű vizsgálat összefüggésbe hozható volt a kezelhető mutációra pozitív eredmények sokkal magasabb arányával (60% szemben 22%-kal), valamint a célzott terápia gyakoribb alkalmazásával (19% szemben 16%-kal). Az előny akkor is fennállt, ha a vizsgálatot az első vonalbeli kezelés előtt végezték el, de nem volt megfigyelhető egy párosított második vonalbeli elemzésben, így úgy tűnik, hogy az időzítés ugyanolyan fontos, mint az, hogy egyáltalán elvégzik-e a széles körű vizsgálatot.

„A megfelelő, korai stádiumban elvégzett vizsgálat olyan kezelési lehetőségeket nyithat meg, amelyek egyébként elkerülhetnék a figyelmünket” – mondta Parikh. Santos hozzátette, hogy „a biztosítási fedezetnek összhangban kell lennie a tudományos bizonyítékokkal”, és azt javasolta, hogy a betegek tegyék fel közvetlenül a kezelőcsapatnak a következő kérdést: elvégezték-e a daganatom átfogó biomarkervizsgálatát? Heather Hampel, a City of Hope munkatársa, aki független kommentátor és nem vett részt a kutatásban, megjegyezte, hogy a tanulmány erőssége abban rejlik, hogy valós elektronikus egészségügyi adatokat használ fel annak bemutatására, hogy a széles körű szekvenálás ebben a környezetben javított túlélési arányokkal járt együtt.

Ez retrospektív, valós amerikai adat, nem pedig randomizált vizsgálat, így inkább összefüggést mutat, mintsem azt bizonyítaná, hogy kizárólag a kiterjedtebb szűrés okozta a túlélési különbséget. A szerzők érzékenységi elemzéseket végeztek, beleértve egy, az egyes rendelők saját szűrési arányán alapuló instrumentális változó-módszert is, és konzisztens eredményeket kaptak, ami megerősíti azt a meggyőződést, hogy a különbség nem magyarázható pusztán azzal, hogy az egészségesebb betegek eleve nagyobb valószínűséggel részesülnek kiterjedtebb szűrésben. Még ezzel a fenntartással együtt is a több mint 35 000 emberre kiterjedő, szignifikáns túlélési különbség – a célzott terápiák igénybevételében és a kezelhető mutációk kimutatásában tapasztalt egyértelmű eltérés mellett – jelzésként szolgál azoknak az egészségügyi rendszereknek, amelyek még mindig döntéshozatal előtt állnak a genomikus szűrés finanszírozásának mértékét illetően, többek között Európa-szerte is.

Európa-szerte általános gyakorlatnak számít-e a biomarkerek vizsgálata?

A de Jager és munkatársai (2024) által vizsgált mind a 11 európai ország rendelkezik a prediktív biomarkervizsgálatokra vonatkozó nemzeti irányelvekkel, és az EGFR-, ALK- és ROS1-vizsgálatokat mindenhol ajánlják. A gyakorlatban a jelentett vizsgálati arányok továbbra is jelentősen eltérnek egymástól, és az ezeket alátámasztó adatok országonként különböző évekből és módszerekből származnak, ezért az alábbi számadatokat inkább a helyzet pillanatképeiként, mintsem szigorú rangsorolásként kell értelmezni.

Ország EGFR ALK ROS1 PD-L1
Anglia92%80%nincs adat87%
Spanyolország91.4%80.1%56.2%58.1%
Szlovénia91%87%86%74–91%
Csehország79.3%82.7%82.7%89.5%
Németország72.5%74.5%66.1%66.2%
Ausztria77.1%62.5%nincs adatnincs adat
Franciaország53%46%34%17%
Belgium51%nincs adatnincs adatnincs adat

Forrás: de Jager és társai, Lancet Regional Health Europe, 2024, különböző évekből származó, már közzétett nemzeti adatok alapján.

Az újabb biomarkerek vizsgálata jelentősen lemarad. A RET-vizsgálat aránya Németországban 26,9%-nak, Hollandiában pedig körülbelül 18–19%-nak bizonyult, ami jóval alacsonyabb, mint az EGFR- és ALK-vizsgálatok aránya ugyanebben az országokban. A BRAF, KRAS, MET és más, kevésbé gyakori mutációk vizsgálatát a szerzők a vizsgált országokban általában ritkának írják le.

Maga a kezelésekhez való hozzáférés további szempontot jelent. A 11 ország közül az EGFR-, ALK- és ROS1-gátlók mindenhol a standard kezelés részét képezik, de más célzott terápiákhoz való hozzáférés már nem ilyen egységes: a RET-célzott terápia a 11 ország közül 8-ban, a BRAF V600-terápia 9-ben, a MET exon 14-terápia 6-ban, a KRAS G12C-terápia 5-ben, az amivantamab pedig 4-ben tartozik a standard kezeléshez. Egy korábbi, a vizsgálati gyakorlatra vonatkozó európai felmérés (Thunnissen et al., 2020) megállapította, hogy egyes országokban – többek között az Egyesült Királyságban, Romániában és Szerbiában – akkoriban egyáltalán nem volt elérhető a ROS1-vizsgálat, és hogy több országban a gyógyszergyártók közvetlenül finanszírozták az EGFR-vizsgálatot, mivel a nemzeti térítési rendszer még nem tudta lépést tartani a fejlődéssel. A komplex eredmények értelmezésére szakembereket összefogó molekuláris tumorbizottságok mára széles körben elterjedtek, de de Jager és munkatársai megállapították, hogy csupán néhány országban – köztük Németországban és Hollandiában – léteznek országos irányelvek, amelyek szabályozzák működésüket.

Mindkét tanulmányban egységes a tendencia: a legkorábban azonosított biomarkerek – az EGFR, az ALK, a ROS1 és a PD-L1 – esetében a szűrés és a kezeléshez való hozzáférés gyorsan javul, míg az azóta azonosítottak esetében ez a folyamat elmarad. A Lung Cancer Europe „Access to Treatment Atlas” című kiadványa országonként követi nyomon a szűrést, a biomarkervizsgálatokat és a kezeléshez való hozzáférést, és pontosan azért jött létre, hogy az érdekképviselők és a döntéshozók számára láthatóvá tegye az ilyen jellegű hiányosságokat.

Mi kell változnia?

A bizonyítékok egy irányba mutatnak: a szélesebb körű, korábban elvégzett szűrés jobb eredményekkel jár, és több ember jut el a célzott kezeléshez, ám a szűréshez való hozzáférés továbbra is nagymértékben attól függ, hogy az adott személy éppen Európa melyik részén él. Ezen a különbségen való áthidalás azt jelenti, hogy a nemzeti térítési rendszereknek ugyanolyan ütemben kell felzárkózniuk az újabb biomarkerekhez, mint ahogyan az EGFR és az ALK esetében tették, ahelyett, hogy a gyógyszergyártókra hagynák a vizsgálatok eseti alapon történő finanszírozását; továbbá azt is jelenti, hogy a molekuláris tumorbizottságokra vonatkozó irányelveknek a kivétel helyett a normává kell válniuk. Az EFPIA 2025-ös ütemterve pontosan ezen a területen már folyamatban lévő országos szintű előrelépéseket vázol fel, ideértve a biomarkerek gyorsított térítését Belgiumban és a kísérő diagnosztika térítését Németországban.

A kezeléshez való hozzáférés – annak minden formájában – a Lung Cancer Europe érdekképviseleti tevékenységének középpontjában áll, az éves jelentéseinktől kezdve egészen a „Kezeléshez való hozzáférés atlasz” című kiadványig. Fedezze fel az „Kezeléshez való hozzáférés atlasz” országonkénti adatait, hogy megismerje, hogyan alakul a vizsgálatokhoz és a kezeléshez való hozzáférés az Ön munkavégzésének helyszínén.

Azokat a tagszervezeteket, amelyek ezt a kérdést felvetik a nemzeti egészségügyi hatóságok vagy az egészségügyi technológiák értékelésével foglalkozó szervek előtt, szívesen várjuk, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Lung Cancer Europe-val, és megbeszéljük, hogyan segítheti az Atlas és az ebben szereplő bizonyítékok ezt a párbeszédet.

GYIK

A biomarkervizsgálat megegyezik-e az örökletes rákkockázatra irányuló genetikai vizsgálattal?

Nem. A tüdőrák esetében végzett biomarkervizsgálat a daganat belsejében előforduló mutációkat, az úgynevezett szomatikus mutációkat vizsgálja, nem pedig a szülőktől örökölt, úgynevezett csíravonalbeli mutációkat. A biomarkervizsgálat eredménye sem a páciensnek, sem rokonainak nem ad információt az örökletes rákkockázatról.

Hogyan zajlik valójában a tüdőrák biomarkereinek vizsgálata?

A vizsgálatok többségénél a biopszia vagy műtét során vett szövetmintát használnak fel, amelyet vagy egyenként, génenként vizsgálnak, vagy széles körű genomszekvenálással, amely egy futtatás során számos gént elemzi. Ha a szövetminta túl kicsi vagy nem áll rendelkezésre, helyette vagy azzal párhuzamosan alkalmazható a folyadékbiopszia, azaz egy olyan vérvizsgálat, amely a vérben keringő tumor-DNS-t keresi.

Mely tüdőrák-biomarkerek esetében állnak rendelkezésre célzott kezelések Európában?

Az EGFR, az ALK és a ROS1 elleni célzott terápiák a de Jager és munkatársai (2024) által vizsgált európai országokban a standard kezelésnek számítanak. A BRAF V600, a MET exon 14 kihagyás, a RET és a KRAS G12C elleni terápiák egyes országokban elérhetők, másokban viszont nem, így a hozzáférés nagymértékben attól függ, hogy az érintett személy hol részesül kezelésben.

Minden tüdőrákos betegnek szüksége van biomarkervizsgálatra?

A biomarkervizsgálat elvégzése minden olyan beteg számára ajánlott, akinél előrehaladott nem kissejtes tüdőrákot diagnosztizáltak, mivel az eredmény jelentősen befolyásolhatja a javasolt kezelés kiválasztását. Kevésbé releváns a kizárólag műtéttel kezelt korai stádiumú betegség esetében, valamint a kissejtes tüdőrák esetében, amelynek biológiai jellemzői eltérőek.

Mi az a KRAS G12C, és miért tárgyalják ezt a mutációt a többi KRAS-mutációtól elkülönítve?

A KRAS G12C a KRAS-mutációk egy speciális altípusa, amely Európában a nem kissejtes tüdőrákos esetek körülbelül 12–17%-ában fordul elő. A KRAS-mutációkat mint csoportot hosszú ideig úgy tekintették, hogy célzott terápiával nem kezelhetők, egészen addig, amíg a KRAS G12C-gátlók be nem kerültek a klinikai gyakorlatba; éppen ezért ezt a konkrét altípust ma már önállóan követik nyomon és vizsgálják.

Záró összefoglalás

A legfrissebb gyakorlati tapasztalatok szerint a széles körű genomszekvenálás összefüggésbe hozható a hosszabb túléléssel és a célzott terápia gyakoribb alkalmazásával az előrehaladott nem-kissejtes tüdőrák esetében. Európa-szerte az elsőként azonosított biomarkerek – az EGFR, az ALK és a ROS1 – vizsgálata számos országban elterjedt, míg a RET, a BRAF, a MET és a KRAS G12C esetében a vizsgálatokhoz és a kezeléshez való hozzáférés még mindig elmarad. Ezen a különbségen való áthidalás nem a tudomány hatékonyságának kérdése, hanem annak, hogy a finanszírozás és az irányelvek lépést tartsanak a tudomány fejlődésével. Fedezze fel, hogyan alakul a vizsgálatokhoz és a kezeléshez való hozzáférés Európában a Lung Cancer Europe „Access to Treatment Atlas” (Kezeléshez való hozzáférés atlasza) című kiadványában.

A Lung Cancer Europe szervezetről

A Lung Cancer Europe egy páneurópai érdekképviseleti szervezet, amely az egész Európában a magas színvonalú tüdőrák-ellátáshoz való egyenlő hozzáférésért küzd. Tagjaink nemzeti tüdőrák-érdekképviseleti szervezetek, és az általuk összegyűjtött tényadatokat és tapasztalatokat eljuttatjuk az európai döntéshozókhoz. Éves „Lung Cancer Europe Reports” jelentéseinken, alapokmányunkon és a „Get Checked!” kampányon keresztül azon dolgozunk, hogy javítsuk a diagnózist, a kezelést és a támogatást minden tüdőrákban szenvedő számára.

Hivatkozások

  1. Santos PMG, Parikh RB és munkatársai. Átfogó genomszekvenálás és túlélési eredmények előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban, 2016–2022. Journal of the National Comprehensive Cancer Network. 2026. november. doi:10.6004/jnccn.2026.7043.

  2. de Jager VD, Timens W, Bayle A és munkatársai. A prediktív biomarkervizsgálatok és a célzott terápia fejlődése az előrehaladott stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelésében, valamint ezek alkalmazása az európai országokban. Lancet Regional Health Europe. 2024;38:100838.

  3. Fois SS, Paliogiannis P, Zinellu A, Fois AG, Cossu A, Palmieri G. A nem kissejtes tüdőrákban előforduló, gyógyszeres kezelésre alkalmas főbb genetikai eltérések molekuláris epidemiológiája. International Journal of Molecular Sciences. 2021;22(2):612.

  4. Thunnissen E és munkatársai. A tüdőrák biomarkereinek vizsgálata: európai szemszögből. Translational Lung Cancer Research. 2020;9(3).

  5. Lung Cancer Europe. RET-fúziós pozitív tüdőrák: a tudomány által átalakított terület. 2026.

  6. Lung Cancer Europe. Az Egyesült Államokban engedélyezték egy új gyógyszert a ROS1-pozitív tüdőrák kezelésére. Mi lesz a következő lépés Európában? 2026.

  7. Lung Cancer Europe. A kezeléshez való hozzáférés atlasza.

  8. EFPIA. A precíziós onkológiai kezelések és vizsgálatok előmozdítása Európában: bizonyítékokon alapuló útiterv az egészségügyi rendszer szereplői számára a rákkezelés javítása érdekében . 2025.

Előző
Előző

Miért fordulhat elő, hogy a tüdőrák stádiumának meghatározása önmagában nem teszi lehetővé a magas kockázatú betegek felismerését?

Következő
Következő

Mit jelent az Európai Parlament rákmegelőzési tervéről szóló szavazás a dohányzás visszaszorítása szempontjából?